Ízlés kérdésekben, hogy mi megbotránkoztató, az lehet változó. Innen az az általános szabály, hogy reklámetikailag az a helyes, ha az adott társadalom érzékenységi szintjéhez alkalmazkodunk. A szabály alkalmazhatósága Oliviero Toscani Benetton reklámjainál vált világossá. Lehet, hogy a művész szándéka pl. az volt, hogy a fehér csecsemő fekete anyamellen lévő nyugtatása a toleranciát növelje, de a feketéknek a rabszolgaság időszakát idézte, mikor a fehér urak gyerekeit kellett dajkálniuk. S ha ők sértőnek érezték, hozzájuk kellett volna igazítani a reklámot. A jó szándék, és egyáltalán a szándék másodlagos, a befogadó dekódolása a lényeg.
Nos, nem valószínű, hogy a Soros plakátok eredendően és szándékosan hordoztak magukban antiszemitizmust. Legalábbis ezt állítja a kormány. Viszont antiszemita indulatok megjelenítését bizonyítja a plakátokra tett megjegyzések, és ma már tudjuk, hogy zsidó szervezetek aggodalmát és tiltakozását is kiváltotta. Ettől a pillanattól fogva minden Soros plakát ebben az értelemben is etikátlan. Ha amúgy nem lett volna már eredendően az antiszemitizmus szálon kívül is az, mert véleményünk szerint sose volt társadalmi célú, mindig politikai célú volt, sose volt kíváncsi arra, hogy a megtámadott fél valójában mit javasol, sose adta meg a másik félnek a válasz adás lehetőségét, szándéka szerint mindig uszító volt és alantas, ha nem is antiszemita.