Lejáratni akar és közben nem szándékoltan is etikátlan – RTL

2016. július 26. esti Híradó – Azon már fenn se akadunk, hogy érződik a híradókban a szándék és a manipuláció. Ezúttal a kormányzathoz igazodó tisztasági alkalmazottakat igyekeztek lejáratni, akik azonnal letakarítják a kormánynak kellemetlen graffitiket, ám máshoz nem képesek eljutni.

A híradó bemutatta a Lánchidon éktelenkedő csúnyaságot, majd a már eltüntetett “Orbán Viktor egy geci” graffitik fényképét, melyek csak egy napig voltak láthatók. A baj ezzel úgy gondoljuk a következő:

A graffitizőknek az RTL  kedvet csinál azzal, hogy a kevés ideig és kevés helyen látható képet hirtelen a tömegkommunikációban megsokszorozta. A jelentéktelen eseményt így jelentőssé tette.

Az RTL – mint említettük – eredeti Híradója sem etikus, mert valószínűleg nem az objektivitásra törekvés, hanem a lejáratás motiválta. De ezt felhánytorgatni a mai médiaviszonyok közt már fölösleges finnyásság. A járulékos következményekkel viszont számolnia kell, és erről a lejárató igyekezete közben megfeledkezett.

 

Reklámok

Ungár Klárának Magyarországon mindent szabad?

unger

Ha mindent nem is, de annak jogi következménye nincs, ha egy politikusra itthon azt mondja, hogy homoszexuális. A TASZ ezúttal téved amikor azért helyesli a bírói ítéletet, mert végre társadalmi szinten enyhíti a homoszexuálisokkal szembeni előítéletet. A TASZ ezúttal egy liberális csapdába esik mely szerint a legfőbb jó az, ha a homoszexualitás mint szó nem válik szitokszóvá, mert maga a homoszexualitás sem az. Ungár Klára beszólásának semmi köze a homoszexualitáshoz.

Ha nem homályosítja el elménket a társadalmi elkötelezettség a homoszexualitásról, hanem a dolgot azon a szinten kezeljük ahová tartozik, akkor ez egy olyan kérdés ami arról szól, hogy egy közszereplővel szemben hol húzzuk meg a megsértődés jogosságát.

A jog mondhatja azt, hogy akit megsértettek és van lehetősége megvédeni magát annak nincs szüksége jogi támogatásra. Jogi támogatás annak kell, aki erre az önvédelemre nem képes. Ha például egy kisebbséget mocskolnak, a kérdés csak az, hogy a kisebbség – legyen az néger vagy zsidó vagy ír stb. – van-e oly szervezett, rendelkezik-e olyan lehetőségekkel, hogy visszaválaszoljon.

Egy kormánypolitikus mindig rendelkezik ilyen lehetőségekkel. E tekintetben tehát nincs probléma, de nem azért mert a homoszexuális jelző épp olyan mint ha valakit barna hajúnak nevezünk. Engedtessék meg, hogy ezt az érintett maga döntse el. Cirano nem tűrte, hogy nagyorrúnak nevezzék, pedig történetesen neki tényleg nagy orra volt.

A tényállítás vagy az vélemény állítás nem elhanyagolható kérdés. A vélemény szabad, tehát ha valakinek az a véleménye X politikusról, hogy egy mocskos szemétláda, akkor lehet, hogy a magyar bíróság emiatt megvédi, pedig nem kéne (Tényállítás éppenséggel válhat olyan abszurddá, hogy mindenki véleményként kezeli, tehát nem a szavakhoz kell ragaszkodnunk itt sem).

Általában azonban mondhatjuk azt, hogy ha olyan tényt közlök valakiről ami nem állja meg a helyét, akkor bizony már rázósabb a helyzet. De még itt sincs vége a megítélhetőségnek. Két út áll előttünk. Közszereplő-e az illető vagy nem? S ha közszereplő a tényállítás megint két út: róla szándékosan rosszindulatú volt-e az állítás vagy sem?

Ha nem közszereplő valaki, de téves dolgot állítottak róla akár akaratlanul is, a közlő kártérítsen. Ez egyszerű dolog. Ha viszont közszereplő, akkor lehessen róla jóhiszeműen kombinálni. Ha erre nem volna mód, akkor minden állításunk mellé nyomozóhatóság kéne, és már így is eléggé elszálltak a politikusaink, hátha még soha semmit nem lehetne megírni róluk amit ugyan tudunk, de bizonyítani nem tudnánk. A tévedés jogát tehát meg kell adni a nyilvánosságnak.

Bizonyára van aki felismeri ebben a New York Times-szabályt, mely úgy szól, hogy a magánember akkor tud pert nyerni a sajtó ellen, ha bizonyítani tudja annak pontatlanságát, a közszereplőnek viszont bizonyítani kell tudni a szándékos rosszindulatot is.

Mit is jelent a fenti szabály – már ha alkalmazni akarnánk – ebben az esetben? Vizsgálnunk azt kéne, hogy Ungár Klára mondata provokatív és rosszindulatú volt-e? Ha igen, akkor még a leg liberálisabb joggyakorlatú és szólásszabadságra kényes Amerikában is elítélnék.

Lehet, hogy még ez esetben sem könnyű bizonyítani a szándékos rosszindulatot. Az bizonyítható, hogy ez egy hamis tényállítás, de mivel nem magánembert érint hanem politikust ez lényegtelen.

Legjobb lett volna nem jogi útra terelni a kérdést, de ha már így történt hiányoljuk a fenti szempontok átgondolását a per során.