Lenin mellől kiretusálták Trockijt

A képmanipulálás e klasszikus esetét mindenki ismeri. De hogy máig ismétlődik, azt nem feltétlenül. Nyilván fogyasztói elvárás, hogy a fényképhez senki ne nyúljon hozzá, mert ha azt látjuk, hogy a fényképet megváltoztatták, akkor joggal gondolhatjuk azt, hogy a lap másutt is manipulálni akar minket. A korrektséghez az is hozzátartozik, hogy nem is vágunk le senkit, mint a fenti képen, ahol még rajta van a baloldalt látható polgármester, de nem sokáig, mert az alábbi linken már látszik, hogy eltüntették. A link rövid értelmezést is ad erről az etikátlan viselkedésről, de abban téved, hogy erről a kormánypárt tehet. A felelős az újságíró, hiszen nem kommunista rendszerben vagyunk, mint Lenin idejében.

http://index.hu/mindekozben/poszt/2017/10/18/a_fidesz_tokelyre_fejlesztette_a_leszedem_a_fenykeprol_aki_nem_tetszik_nekem_modszert/

Reklámok

A Fideszen kívül az összes párt megegyezett valamiben

…és a parlamentben elő kívánják terjeszteni. Ez a hír, és ez bármi is legyen rendkívül magas hírértékkel bír. Persze ha ilyen megegyezések hetente történnének, akkor nem, de épp ellenkezőleg, még soha nem fordult elő ilyen. Akkor pedig miért nem erről szólnak a híradások? Mi az oka, hogy erről szinte 99%, hogy ezt a bejegyzést olvasó a mai napig nem hallott? http://b1.blog.hu/2017/10/03/gulyas_marton_egy_maroknyi_orban-hivo_foglya_maradhat_az_orszag

A politikai viták némelyike 18-as karikát kíván

Az iskolák és a családok ma is Magyarországon rendkívüli energiákat ölnek abba, hogy megtanítsák érvelni, vitatkozni, gondolkodni a következő generációt. Ezt a munkát zúzza porba, ha a riporter, aki felelős a műsoridőért nem tudja megkövetelni a minimálisat. Szerencsére legalább megjegyezte, hogy itt aztán egymásra reagálás nem volt. 18 év után persze ez már nem tud kárt okozni, mert addigra mindenkinek kialakul a személyisége és vagy tisztességesen tud vitatkozni, vagy megmarad a maga primitív szintjén. Nem az a néző elvárása, hogy olyan civilizáltak legyünk, mint az ókori rómaiak meg görögök, akik mesterei voltak a vitának, de ha már ilyen a színvonal tessék kirakni a karikát, mert ez az ifjúság számára romboló. (S nem csak az ifjúság számára.)

Ez nem vita, hanem értelmetlen, egymást hangerővel lenyomni akaró veszekedés. A vita az lélekemelő és szórakoztató, ez viszont romboló, buta és időrabló.

A műsorról nem csak nekünk ez a véleményünk, bár a média felelőssége a cikkben nem jelenik meg. Ne nézze meg, de itt a videó is: http://hvg.hu/itthon/20171005_harmatgyenge_szemelyeskedes_volt_a_varva_vart_fidesz_mszp_vita

A képmanipuláció a szépségiparban és a reklámban

Úgy tűnik nem csak a hírmédiában, de a szépségiparban és a reklámban is egyre elfogadhatatlanabbnak tartják a nyugati társadalmakban a fotoshoppal való utólagos durva beavatkozásokat. Egyelőre nem a bőr retusálásáról, hanem a testarányok megváltoztatásáról van szó. A franciák elvárása, hogy ilyen esetben a képen legyen egy felirat, mely ezt a beavatkozást közli, de a Getty, mely az egyik legtöbb képpel dolgozó cég nem is enged a felületére ilyen képet. Nálunk Magyarországon a téma még nincs a diskurzus szintjén sem. Mi mindig is nagyon rugalmasak voltunk – a rendszerváltás óta – a reklámokkal, talán csak az összehasonlító reklámok tilalmával nem, ami pedig épp a fogyasztó érdeke volna.

A kép és a téma forrása: https://www.theguardian.com/lifeandstyle/2017/sep/30/getty-images-ban-photoshop-pictures#img-1

Demcsák Zsuzsa ATV-ből való távozása

Esete – melynek során átszerződve az ATV-hez Szanyi Tiborral készült interjúja során a leggyakrabban feltett kérdése az volt, hogy hol van erről az állításról Önnek papírja, voltaképp Szanyiból a legjobb érveket csalta elő, s mégis sztárszétszedés lett belőle, mármint Demcsák Zsuzsa szétszedése. A sok nyilvánosságbeli megszólalás is etikai elemzés apropója lehetne, mi azonban csak egy vele készült interjújából idézünk, melyben nem őt hozzuk fókuszba, hanem magát a szakmát. Mai nemzetközi és hazai állapotát:

“…másfajta kérdezési stílust tanult meg, nem öt percen át kérdezett és nem formált véleményt azokban, ráadásul a TV2-nél 5-7 perces beszélgetései voltak, nem 15-20 percesek, amikhez dettó nem szokott hozzá. A Mokkában a szerkesztői utasításokra hagyatkozott, és nem volt részrehajló,…”

Miket is állít és miket is tudunk meg?

1. különböző kérdezési stílusok vannak. –  Milyenek lehetnek ezek? S miért kell egy beszélgetésben, egy interjúban valakinek nem a saját hangján kérdezni? Olyan már nem létezik? A szakma epigonságra épül?

2. Véleményt kell formálnia a kérdezőnek, amihez nem szokott hozzá. – Miért kell véleményt formálnia a kérdezőnek? Miért jobb a tendenciózus kérdés mint a nyitott érdeklődő?

3. Szerkesztői utasításokra kell hagyatkozni a kereskedelmi csatornákon? – Miért? Ha a szerkesztő jobban tudja, miért nem megy ő oda kérdezni? Nem szokik hozzá a “hagyatkozó”, hogy egyre felkészületlenebbül merjen beülni, hiszen úgyis súgnak majd? S nem lesz árulkodó a butaság, ha súgás alapján történik a kérdés?

És a legmegdöbbentőbb állítás:

+1 Demcsákkal szemben az új munkahelyén az volt az elvárás, hogy részrehajló legyen?

Hol van itt a szakma tisztesség, az önállóság, a kiegyensúyozottság és/vagy az objektivitásra törekvés etikája? Miben rejlik a hivatás, mert ami itt, ebben az interjúban elénk tárul, az már egy halmozott értékzavart állapot. Ideje lenne kibogozni mindezt.

Forrás: http://comment.blog.hu/2017/09/21/demcsak_teste_megalljt_parancsolt?utm_source=cimlap&utm_medium=link&utm_content=2017_09_21&utm_campaign=index

Kifütyülés – Tusványos

A kifütyülésről már kifejtettük korábban a véleményünk. E szerint a fütyülés zavarja a a beszélőt a véleménye elmondásában, ami nem jelenti azt, hogy az újságírónak meg ne kéne biztosítani azt, hogy ne függjön politikustól, tulajdonostól. Az utóbbi a nagyobb probléma.

Ez utóbbira is irányítja rá a figyelmet az origo egy cikke. Nyilván az origo hitelessége megkérdőjelezhető, de a különböző érdekcsoportok egymást kontrollálják, így nekünk olvasóknak érdekünkben áll, hogy legalább ilyen jellegű kontroll működjön. (Természetesen a hiteles és megbízható médiakontrollért sokkal hálásabbak volnánk.)

A cikk azt állítja, hogy Simicska birtokol egy biztonsági céget, és hogy az index álláspontja azért változott meg a biztonsági cég fellépésének megítélésében, mert Simicska nyomást gyakorolt.

Forrás: http://www.origo.hu/itthon/20170801-simicska-lajos-index-befolyas-dakota-security-tusvanyos.html

Mit tanít egy Benetton plakát a Soros plakátoknak?

Ízlés kérdésekben, hogy mi megbotránkoztató, az lehet változó. Innen az az általános szabály, hogy reklámetikailag az a helyes, ha az adott társadalom érzékenységi szintjéhez alkalmazkodunk. A szabály alkalmazhatósága Oliviero Toscani Benetton reklámjainál vált világossá. Lehet, hogy a művész szándéka pl. az volt, hogy a fehér csecsemő fekete anyamellen lévő nyugtatása a toleranciát növelje, de a feketéknek a rabszolgaság időszakát idézte, mikor a fehér urak gyerekeit kellett dajkálniuk. S ha ők sértőnek érezték, hozzájuk kellett volna igazítani a reklámot. A jó szándék, és egyáltalán a szándék másodlagos, a befogadó dekódolása a lényeg.

Nos, nem valószínű, hogy a Soros plakátok eredendően és szándékosan hordoztak magukban antiszemitizmust. Legalábbis ezt állítja a kormány. Viszont antiszemita indulatok megjelenítését bizonyítja a plakátokra tett megjegyzések, és ma már tudjuk, hogy zsidó szervezetek aggodalmát és tiltakozását is kiváltotta. Ettől a pillanattól fogva minden Soros plakát ebben az értelemben is etikátlan. Ha amúgy nem lett volna már eredendően az antiszemitizmus szálon kívül is az, mert véleményünk szerint sose volt társadalmi célú, mindig politikai célú volt, sose volt kíváncsi arra, hogy a megtámadott fél valójában mit javasol, sose adta meg a másik félnek a válasz adás lehetőségét, szándéka szerint mindig uszító volt és alantas, ha nem is antiszemita.

A Soros kampánynak mi az igazságtartalma?

Soros migrációval kapcsolatos elképzelései olvashatók itt: http://hvg.hu/gazdasag/20160726_Soros_Gyorgy_Europa_menekultvalsag_elemzes. Ez nem tartalmaz illegális bevándorlást támogató elképzeléseket. Az ország viszont tele van plakátolva, és azzal az állítással, hogy Soros illegális bevándorlókat akar Magyarországra telepíteni.

Félreértik egymást a felek? Hazudnak a plakátok? Ez legyen politikai kérdés, politikai felelősség. Ám a médiának kutya kötelessége volna tisztázni, hogy ki mit állít, ki kinek a szavait forgatja ki. Ezt a munkát spórolja meg Magyarországon a média. Az ellenzéki média csak diktatúrázik, a kormánypárti meg fújja a propagandát. Az igazságra csak mi állampolgárok volnánk kíváncsiak, de nem könnyítik meg a dolgunkat. Etikus újságírók nélkül nekünk magunknak kell elolvasni a hosszú Soros írást. Lehetőleg eredetiben.

A média másodlagos viktimizációja

A média teszi, amit jogilag tehet, mikor interjút készít az áldozattal, ellenben nem beszélteti és a tárgyaláson is arcát kitakarja a bűnösnek. Mivel a bűncselekmény meglehetősen intim, ezért lehet az az érzésünk, hogy valami így nincs rendben.

Az orvost másodfokon 9 évre ítélték, a hivatásától pedig végérvényesen eltiltották. Barátnőjének nemiszervét féltékenységből lúggal leöntötte. A Célpontban (Hír TV) pl. hosszú tudósítás történt, de mindenütt, a neten is láthattuk a per részleteit. A média nyilván nem szimpatizál a tettessel, mert mindenütt kiemelték amikor a bírónő rászólt, hogy ne mobilozzon, vagy a védőügyvédet is kritizálta, mikor az megpróbálta kétségbe vonni a szakértők álláspontját, mely szerint a lúgos támadás nem okozott életveszélyt. (“Van-e Önöknek orvosszakértői jogosítványa, hogy ilyet állíthassanak?” – Orvosként állították basszus, hogy milyen módon kell kezelniük egy ilyen súlyos sérülést.)

Ezek valóban vérlázító részletek voltak, és az is biztos, hogy minden néző az áldozattal azonosult, mégis az az érzésünk, hogy nincs jogunk az áldozat arcának és nevének megismeréséhez, neki is ugyan úgy emberi joga volna, hogy beazonosíthatatlan maradjon, ahogy a tettest meg az ártatlanság vélelme illeti meg.

Azért gondoljunk csak bele. Az ítéletig védi a jog a tettest, aztán meg miután leülte a büntetését megint nem szabad említeni mit tett, mutatni az arcát, mert akkor nem tudja újrakezdeni az életét, és a jog megint védi a már büntetését letöltőt. Az áldozatot viszont nem védi semmi.

A tárgyalás folytatódik, mert a tettes ártatlannak vallja magát. Nincs egy hullámhosszon a védőügyvédével.

Forrás: http://index.hu/belfold/2017/03/10/lugos_tamadas_iteletet_mondanak_az_orvosra/

 

A Momentum és a média

A kérdés az jó úton jár-e az a párt, amelyik kizárja az újságírókat az egyes sajtónyilvános rendezvényéről. E nevelési törekvés mindenképp felvet dilemmákat. Itt a befogadó oldaláról érvelünk. Ha történetesen mi ki sem állhatjuk e fiatal társaságot mindenképp olyan médiumok híradásait fogyasztanánk szívesen, melyek kritikusak akarnak lenni, és erre már eleve számíthatunk is. Mondhatjuk, hogy a taknyos fiúk és lányok örüljenek egyáltalán, hogy eseményeikre a mi médiánk is kíváncsi.

Másfelől egyáltalán nem vagyunk elzárva az információktól, ha csak egy összeállítás is készül, melyet aztán mások átvehetnek, és kedvükre cikizhetnek. Bár a feltétel itt meg az, hogy ne propagandaanyagok legyenek ezek, hanem korrekt összeállítások.

A Momentum viszont nem zárkózik el a teljesen vágatlan, és egyenesben adott interjúktól, tehát végül is nem a mi, azaz a közönség szelektálása mozgatja, csupán az az igény, hogy korrektek legyenek velük.

Kevéssé tűnik megoldásnak, ha ők is felveszik a dolgokat, meg hagyják, hogy az egyes csatornák is megtegyék, és így bizonyítsák, ha valamelyik torzított. Ritkán fogják megnézni ugyanazok az ő változatukat mint a szerintük ellenségesen megvágottat.

Ez akárhogy is nézzük, egyfajta háború. A háborút békekötések szokták követni. Leülhetnének egy asztalhoz a Momentumosok az Echo, a Tv2, az állami média stb. szerkesztőivel, és megbeszélhetnék a sérelmeket, a játékszabályokat, erről pedig készíthetnének egy írásbeli megállapodást.

Van-e olyan társaság, amelyik ezt mediálni tudná? Hisz ezzel végeredményben nem csak az érintettek járnának jól, az egész hazai sajtó számára példaértékű lehetne, áthatná a kultúránk, felszívárogna akár a vezető pártok és ellenséges médiumok kapcsolatáig is.

A konfliktusokról az összefoglalást ld. pl. itt: http://hvg.hu/itthon/20170312_A_Tenyeken_volt_a_sor_hogy_lejarassa_a_Momentumot#utm_source=hvg_top&utm_medium=email&utm_campaign=newsletter2017.03.13&utm_content=top1&type-id=HvgTopHvg&user-id={@(@)sid}