Tüntetésről torzítás – a pszeudoesemény gyártása médiaetikába ütközik

Mi objektív tájékoztatást szeretnénk, s itt valamelyik képtudósító torzít. A baloldali az origo képe, a jobboldali az indexé. Látszik, hogy a fotósok élete sem könnyű, ha előmenetelük az etikátlanság függvénye. Ha ugyanis tömött és nagy a tömeg, nehéz találni ritkásan menetelő embereket, és fordítva: sokszor egy üres teremről tudnak úgy képet csinálni, mintha nagy lett volna az érdeklődés. Így teremtenek áleseményeket (pszeudoeseményeket).

A képek ugyan arról a tüntetésről készültek 2018. április 21-én.

 

 

Reklámok

Aki listát készít…

Fotó: Zoom.hu

Aki listát készít, és ezt egy terjesztett tömegkommunikációs termékben közreadja, annak felelősséget kell vállalnia azért, hogy X nem véletlenül szerepel Z mellett, az meg K-val és így tovább.  Vagyis utána kell nézzen az embereknek. Aki listákat készít, akár pozitívat, akár negatívat, annak meg kell tudni indokolni minden egyes névről, hogy miért vehető fel. Különösképp, ha negatív listát készít, mert akkor egyetlen egy tévedés is, a felületesség bűne. (Péterfalvi Attila állásfoglalása szerintünk várat magára, a listán nem csak közszereplők vannak, és ő még a hálapénz-elfogadó orvosok listáját is aggályosnak tartotta.)

Már emiatt is a Figyelő felelőssége elvitathatatlan volna. Itt egy halottakat véletlen tartalmazó, nevek mögött teljesítményeket, embert nem is ismerő lista készült. Kutatómunka sem volt több, mint hogy nyilvános impresszumokat ollózott össze az újságíró.

Problémát látunk aztán abban is, hogy a lista a “nyugalom megzavarásának” szándékával készült. Szándékosan feszültséget kelt. Nincs benne objektivitásra törekvés, pártatlanság, a másik fél meghallgatása, igazság keresés. Élünk a gyanúperrel, hogy tendenciózus helyezkedési vágy és/vagy rosszindulat vezette a lista készítőjét, márpedig egy újságíró nem engedheti meg magának, hogy érdekei vagy vágyott hite irányítsa.

Élünk a gyanúperrel, hogy ez a hit, ha van ilyen – és nem pusztán cinizmus és helyezkedés – rombolja nem csak a közösséget (az egész magyar közéletet), de az újságíró szakmát is. A médiaetikai szempontok alapjaihoz nem igazodik. (Dolga volna vele a Főszerkesztők Fórumától kezdve a MÚK-on át bármelyik újságíró szervezetnek, melynek tagja a Figyelő, és amelynek van elfogadott etikai kódexe.)

Végezetül minden komolyabb felülettel rendelkező médiával szemben megfogalmaznánk egy követelményt, amolyan ökölszabályt: a demokráciát nem rombolhatja. Márpedig ez a lista azt mondja a számunkra, hogy bizonyos embereknek nincs joga rámutatni a korrupcióra, az emberi gyarlóságokra, a gonoszságokra, a hibákra, s ha Soros pénz van mögötte, akkor erre pláne nincs joga. (Barabási – nincs mögötte Soros pénz – például arra mutatott rá, hogy számára a tudomány és az oktatás minősége egy fontosabb érték, mint a hatalom alá rendeltség, s ilyenformán a CEU elüldözését hibának tartotta. S vagy ezért, vagy ő is csak azért került fel a listára, mert a Figyelőnek gőze sincs arról, hogy ki ő.)

A Figyelő listája, melyben főként jogvédők, de számtalan más civil szervezet tagjai is szerepelnek, s mely pszichológiai játékkal összepárosítja a neveket a korábban kampányszerűen sikeresen lejáratott Sorossal, sajnos nem pusztán a Figyelő szerkesztőinek és tulajdonosainak szégyene. Ez a rombolás rávetül az egész magyar népre, épp ezért arra szólítjuk fel a lapot, hogy szerkesztőbizottsága üljön össze, kérjen bocsánatot a listára kerültektől és az olvasóktól, tegye helyére az újságíróját, igyekezzék jóvá tenni és megállítani ezt a folyamatot, máskülönben azokért a polgárháborús következményekért, mely az országot egyre inkább fenyegetik, őket is felelősség terheli majd.

 

A listákra kerültek neveit a Figyelőn kívül más médium is közli ld. itt.

Az érintettek közül az egyik szervezet reakcióját: ld. itt.

A bizonyíték arra, hogy a lista kókler munka: ld. itt.

A listára feljelentkezhet szolidaritásból bárki ld. itt.

Miként vélekedjünk a reklámozókról?

Ha egy gyógyszerész mérget ad ki, s megmérgez embereket, a gyógyszerészt tartóztatják le, mert ő volt az utolsó láncszem, aki még megakadályozhatott volna egy balesetet. S vajon, ha egy hirdető cég gyűlöletet keltő plakátokat tesz közzé, s azzal mérgezi a közéletet visel-e bármilyen felelősséget?

A STOP plakátok kapcsán érdemes megnézni a párhuzamokat és a különbségeket is. Az első dolog, amit leszögezhetünk, hogy a plakátok, hirdetések tartalmi részéért igen is van felelőssége az adathordozónak. Nem mondhatja azt, hogy rágalmakért, gyilkosságra való felbujtásért, vagy egyértelmű hazugságokért és gyűlöletkeltésért ne volna felelős, hiszen ha elvárható egy gyerektől, hogy meg tudja különböztetni a rosszat a jótól, egy távírókisasszonytól, hogy bizonyos szövegeket ne továbbítson, akkor elvárható ez egy cégtől is, sőt még a nyomdásztól és a plakátragasztótól is, hogy tudja mit csinál.

Az utolsó nagy láncszem a nyilvánosságra hozás gépezetében az a cég, amelyik felületet ad, jelen esetben a  JCDecaux Hungary Zrt, s nem véletlen, hogy már 2000 levelet kaptak, amelyben tetemre hívják őket. Az a fajta védekezés, hogy a tartalomért nem vállalnak felelősséget, sem a nyilvánosság előtt, de talán még a jog előtt sem tartható. (Ha ezzel vagy a hallgatással kísérleteznek, rosszabb helyzetbe kerülnek, mintha csinálnának valamit.)

A kérdésre, akár egy ember kérdésére is, de 2000-re is, érdemben kell válaszolni. Miért gondolják azt, hogy maga a tartalom vállalható? Nem ellenkezik a cég küldetésével, nem vált ki félelmet, megrökönyödést stb.

A tartalmat értelmezhetik úgy, hogy ez egy pozitív célt szolgáló üzenet, Európa megvédéséről szól. A cég ettől fogva így lesz elkönyvelve, hogy ők így képzelik a dolgokat, vállalva arculatukban azt, hogy sokan meg emiatt rasszistaként fogják elkönyvelni őket.

Azt aztán végképp nem mondhatják, hogy beszálltak egy politikai kampányba, amelyben úgy gondolják ők is, hogy érdemes a félelmekre és a gyűlöletre asszociáltatni az embereket, mert ezen keresztül lehet hatalomra juttatni egy pártot. Egy cég ilyet nyilván nem mond sehol a világon, de még egy párt se, csak legfeljebb ha kiszivárog a kommunikációs szakembereinek, tanácsadóinak a vélekedése.

De ne akarjunk minden port elverni a JCDecaux Hungary Zrt-n. az ország minden csatornáján, a magát függetlennek nevezett internetes felületeken is dömping szerűen láthatók olyan hirdetések, melyekkel valószínűleg maguk a felületek gazdái nem is értenek egyet. Csak nem gondolnak bele abba, hogy ők az utolsó láncszemek, akik felelősségel tartoznak akár Európa megmentéséért, akár a nyilvánosság mérgezéséért.

2018-as választások plakátjai

Tudatos médiafogyasztó legyen a talpán, aki a hamis hírek áradatában a választási időszakban nem válik cinikussá, és nem mondja azt, hogy itt mindenki hazudik vagy festi magát, az egyik olyan mint a másik. Épp ezért volna fontos, hogy valamiféle állami védelem jelenjen meg a hamis plakátokkal szemben. Alighanem a választás válik értelmetlenné, ha a politikusok bármi olyasmit a szájába adhatnak a másiknak, amit ő nem mondott, kampányában nem szerepel, horribile dictu pont az ellenkezőjét állítja, ha őt kérdezik meg.

Forrás: http://hvg.hu/itthon/20180316_A_TASZ_szerint_jogsertok_a_Fidesz_hatarzarbontos_plakatjai

A Kínpadontól az Echo Tv-ig

A Diákparlament képviselője találkozása az Echo Tv riporterével pontosan az a szituáció, melyre a mai fiatalok még nincsenek felkészülve. Amitől a szülők mindig is óvják őket. Amit felnőttként helytelennek tartunk, s nem mert tekintélyelvű, hanem mert ez a rossz vita.

A Kínpadon még arcoskodó újságírói szerepüket keresgélő független embereket láttunk egy gyengülő hatalommal szemben. (1989) Az Echo Tv-ben egy erősödő hatalom újságírói képviselőjét – ki a függetlenséget aligha tartja fontos értéknek – kommunikációját láthatjuk egy gyerekkel szemben. (2018)

Amikor Havas Henrik próbálta vizsgáztatni G. Fodor Gábort, hogy miért nem olvas Spirót (2017), a politológus azt válaszolta, hogy ő nem hajlamos ilyen szintre lemenni. Ld. itt.

Amikor az Echo Tv műsorvezetője próbálja iskolai szerepbe kényszeríteni a diákot, a diák azt feleli, hogy nem beszélhetnének-e inkább az oktatásról? – A riporter szerint itt ő kérdezhet, nem a diák.

A baj, hogy a következő diák már tudni fogja mire számíthat, és lesz válasza. S nem feltétlenül fogunk örülni annak, hogy pofátlan felnőtt viselkedésre egy pofátlan gyerekválaszt fogunk hallani. Márpedig azt fogunk.

Forrás: https://444.hu/2018/02/04/magyartanara-kommentben-allt-ki-a-diak-mellett-akit-a-kormanymediaban-megprobaltak-lealazni

Eperjes Károly show-jának kiforgatása

Sajnos ez egy tipikus csúsztatás. Eperjes nem hányt a mikrofonba. Eperjes üzenete ellentétes volt, mint amit a cikk sugallni szeretne. Beleillik ez a hasonló média általi belemagyarázós lejáratós etikátlanságokba. Kezdődött talán ez a műfaj Kövér köteles beszédével, ahol a politikus nem biztatta Magyarország felét önakasztásra, épp ellentétesen, optimizmusra biztatott. Itt meg Eperjes arra, hogy ne váljunk a fogyasztói társadalom rabjává.

http://www.sztarklikk.hu/kozelet/karacsonyi-dal-eneklese-kozben-hanyt-bele-a-mikrofonba-eperjes-karoly–video/332430

Ferenc pápa a magyar médiában

Egyre feltűnőbb, hogy Ferenc pápáról a baloldali média számol be – pl. karácsonyi beszédéről -, míg a konzervatív sajtó elhallgatja, mínuszos hírt csinál belőle. Ennek oka nyilván a felabaráti tanítás univerzalitása kontra a nemzetvédelem konzervativitása. Mindazonáltal az olvasók becsapása, mert a médiától e tekintetben korrektséget várnánk, nem elhallgató taktikát.

http://ujegyenloseg.hu/a-szolidaritas-etikaja-baloldalisag-es-keresztenyseg/

http://rtl.hu/rtlklub/hirek/vatikan-jezus-is-menekult-volt