Az interjúban azt mondja, hogy az Orbán Viktorral folytatott beszélgetésében csak azért izgult, hogy nehogy ne tegye fel valamelyik fontos kérdést. (Ez a szakmai hozzáállás, ennek ellenkezője ugye, amikor valaki azért izgul, hogy nehogy feltegyen egy fontos kérdést.) Mészáros Antóniával készült interjút Ld. itt.
De másutt is találkozni jó példával. Pl. Navracsics Tibor Eu-biztosjelölti meghallgatásának tudósítását több szinten is figyeltük. Automatikusan arra kíváncsi a médiafogyasztó, hogy mennyire fedi egymást a valóban elhangzott és a média által szerkesztett, azaz mennyire igaz amit hall, lát, olvas. (Itt tehát nem a hírérték maximalizálásáért vagyunk hálásak, hanem ha nem akarnak manipulálni minket, ha nem hazudik nekünk a média.)
Egyfelől figyeltük az élő közvetítést, és az egyik portálon a percről-percre tudósítást, másrészt az esti kereskedelmi televíziós, valamint közszolgálati beszámolókat. A helyzet az, hogy még a percről-percre tudta legkevésbé pontosan tükrözni azt, ami valóban történt, és a késleltetett tévés, valamint a későbbi összefoglalós tudósítások voltak pontosabbak. Függetlenül attól, hogy közszolgálati vagy kereskedelmi volt-e a média.
Létezik tehát egy szakmai igényességre törekvés, mely független hatalmi szempontoktól. Mert az újságíró is ember, s valószínűleg olyan, mint mi, azaz akkor érzi jól magát, ha úgy tudhatja, szakmailag is jó volt. (LEgalábbis Mészáros Antónia mondataiból ez derül ki.)
Navracsicsról szóló tudósításoknál pedig az azonnali beszámoló nem azért lett elfogultabb, mert manipulálni akartak, hanem mert szakmailag az jóval nehezebb, mint amikor van egy kis idő a mondatok megfogalmazására, a lényeg kiemelésére. Az a meglepő, hogy a sokkal hosszabb, részletes beszámoló lehet pontatlanabb, mint a rövid szerkesztett.
Magyar Médiafogyasztók Egyesülete 