Tüntetés az állami tv előtt

„Én csak egy kis pont vagyok”, mondta az MTVA operatőre és se ő, se más nem volt képes odahívni az ügyeletes szerkesztőt.  Senki nem mert, nem akart, nem merte vállalni azt a döntést, hogy ellenzéki képviselők néhány pontját, mely kb. 3 perc lett volna, miért nem kívánják beolvasni. Ezek a képviselők kevesebbet lehettek a kunigundai székházban, mint akár e sorok szerzője is. Sosem volt módjuk itt szerepelni, s ezúttal sem ők akartak. Nem stúdiófoglalás volt a céljuk, csak az öt pont átadása. Nem volt ki fogadja őket, ami nem azt bizonyítja, hogy nem zajlik üzemszerű működés a székházban, hiszen az adások zavartalanul mentek, hanem, hogy gépszerűen, szabadságuktól megfosztottan dolgozik az MTVA-ban mindenki.

Az utóbbi napokban médiafogyasztóként egy tüntetéssorozat nézőivé, hallgatóivá válhattunk.  Képharapásokkal, hangharapásokkal dolgoznak kik az utómunkálatokat csinálják, és eközben saját kontextusba ágyazzák a látványt. A BBC például a hátán földön fekvő Hadházy Ákost ábrázolja. Megalázott pózban, de kezében felfelé tartva képviselői igazolványát. Akár a fuldokló, aki az utolsó pillanatban is az elveiért küzd. Ebben a megjelenésben ő a hős. Más megjelenítésben ugyan ezek a képek vannak, de összevágva más típusú szimulálásokkal, például futball műrángatózásokkal. Ezekben a kontextusokban lejáratás és nevetségessé tevés történik.

Mindkét továbbdolgozás ugyan abból a forrásból fakad, a jelenlévők egyenes adásából. Ennek van médiatörténeti jelentősége.  Az egymást kamerázók tulajdonképp védeni szeretnék magukat, miközben a fő kérdés nincs is megoldva. A kamera – ami ezekben az esetekben már egy mobiltelefon – nem változtat meg semmit. A tömegnek történő kommunikáció voltaképp nem professzionális, maga a termék nyers, de értelmezése visszatetsző, mert a mögötte hallatszó kommentálások, az egyszerre kiabálások, a jogi zavarodottság leginkább a szétesettséget kommunikálja. Az élő adásban nem szánni valók sem a biztonsági őrök, sem a benyomuló ellenzéki politikusok. A stream-adások mégse ugyan azok, mint a valódi jelenlét. Ha odamész átéled a tömeglélektant, az adásokból nem. A megszerkesztett adásokból átéled megint, a streamból nem. Az egyenes adás vonulásról, küzdelmekről önmagában még sem ad pontos információt. Aki akarja a tömeget csőcseléknek, aki akarja forradalmároknak tartja őket.

A kommentár nélküli műfaj nyers. Civilizálatlan. Olyan, mintha nyers húst volnánk kénytelen enni akkor, mikor állítólag fantasztikus a gasztronómiánk.

Az állami média azáltal, hogy felszámolta az újságírás klasszikus erényeit, az igazságra törekvést,  autonómiát, a szakmai önbecsülést mindenkiből kicsi alkalmazottat csinált. Népnevelni akar egyetlen politikai irányban, s így elveszítette közszolgálati jellegét. Az állami médiában nincsenek már felelős szerkesztők.

 

 

Hozzászólás